Ugrás a tartalomra

Felhívjuk figyelmét, hogy oldal cookie-kat használ, hogy minél több hasznos funkciót biztosítson a látogatóknak számára.  A használt cookie-król és használatuk előnyeiről itt olvashat.

Egyesül az INTRUM JUSTITIA és a LINDORFF

2017. június 27-től az Intrum Justitia és a Lindorff egyesíti erőit, hogy létrehozzák a világ vezető követeléskezelő vállalatát.

További információ

Mit jelent a tartozásátvállalás?

A 2014. március 15-én hatályba lépett új Ptk. számos vonatkozásban új szabályozást vezetett be. A tartozásátvállalás szabályai is jelentősen átalakultak.

 A felszámolási, végrehajtási eljárásokban alkalmazott tartozásátvállalás új törvényi szabályozását érdemes minden cégvezetőnek alaposan megismerni.

Az új civil kódex 6:203. § (1) bekezdése rendelkezése szerint: „Ha a kötelezett és a jogosult megállapodik egy harmadik személlyel abban, hogy az a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló kötelezettségét átvállalja, a jogosult a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti.” A szerződő felek megállapodása alapján tehát a tartozásátvállalás intézményét az új Ptk. továbbra is lehetővé teszi. Az új Ptk. azonban tartalmaz egy lényeges, érdemi módosítást a korábbi szabályozáshoz képest. Míg a korábbi törvény szerint a kötelezett és a tartozásátvállaló megegyezhetett a tartozásátvállalásban, és ehhez „csak” hozzá kellett járulnia a jogosultnak, addig az új szöveg egyidejűséget feltételez, vagyis a kötelezettnek és a jogosultnak együttesen kell megállapodni a „harmadik személlyel”, vagyis ahogy őt a jogszabály nevezi, az átvállalóval. Eszerint az új Ptk. egyenrangú félként kezeli az adóst a jogosulttal.

A tartozásátvállalás intézménye hosszú múltra tekint vissza: már a római jog is ismerte. Így „nem volt akadálya annak, hogy az adós helyett – akár az ő tudta nélkül, sőt akarata ellenére is – más személy teljesítsen” -olvasható Földi András, Hamza Gábor: A római jog története és institúciói című könyvében. A Magyarországon 1959-ben kihirdetett civil jogi kódex rendelkezése szerint: [332. § (1.) bekezdés]: „Ha valaki a kötelezettel megállapodik abban, hogy tartozását átvállalja, köteles a jogosult hozzájárulását kérni, ha pedig azt a jogosult megtagadja, a kötelezettet olyan helyzetbe hozni, hogy az a lejáratkor teljesíthessen.”

Míg az antik Rómában az adóst meg sem kellett kérdezni, addig az új Ptk. az adós pozícióját tovább erősítette, és egyenrangú szerződő félként tekint rá. Meg kell jegyezni, hogy a gyakorlatban a három szerződő fél korábban is egy asztalnál tárgyalta meg a szerződés részleteit, feltéve, hogy a hitelező jogi képviselője kellőképpen kontrollálni tudta a jogügyletet. Mi a jelentősége a tartozásátvállalásnak? Ha az adósnak annyi tartozása volt, amennyi jócskán meghaladta a vagyonát, viszont volt olyan vagyontárgya, aminek értéke meghaladta tartozása értékét, tehát például egy ingatlan értéke bizonyos feltételek fennállása esetén magasabb volt a kötelezettségeknél, akkor a tartozásátvállalónak, megéri az adós helyébe lépni. Ha a hitelező ehhez hozzájárul, így legalább a pénze egy részéhez hozzájut, a korábbi adós pedig mentesül a tartozás alól.

Ilyen típusú jogügyletekre végrehajtási és felszámolási eljárásokban lehet példát látni, ahol pl. egy ingatlan-vagyonelem értéke, bizonyos feltételek fennállása esetén, meghaladhatja a teljes tartozás értékét, és végső soron minden szereplő jól jár a jogügylettel.